7. – Az egyház politikai szerepe a nyugati kereszténységben. Az invesztitúra kérdése

• Keresztény világ kiterjedése

A Német-római császárság és az egyházi reform

• NRCS Európa legjelentősebb hatalmává vált
  - császári hatalom megerősödése

• császárok hatalma:
  - saját tartományukon
  - egyházi hűbéreken
  - a főpapi kinevezések jogát, az invesztitúrát a bir. minden tartományában a császárok gyakorolták (-> érsek, püspök engedelmeskednek neki)
  - döntően beleszóltak a pápaválasztásba

• X. századra az egyház tekintélye csökkent
  - főpapjai, papjai, szerzetesei elvilágiasodtak
  - (Fro.-i) Cluny bencés kolostorból indultak az egyház megújulását célzó reformok
         - nincs szimónia (=> egyházi méltóságok megvásárlása)
         - cölibátus (=> világi papok nőtlensége)

Az invesztitúraharc (XI-XII. század)

• pápák a pápaválasztást császárok kizárásával -> bíborosok kezébe akarták adni
• császárok maguknak követelték az invesztitúra jogát

VII. Gergely pápa (1073-1085)
  - (egykori Cluny szerzetes)
  - az egyházat kívánta megerősíteni
  - a pápák hatalmával együtt
- a császárság az egyház megújulását támogatta, de a pápaság követelései a birodalom egységének megőrzése érdekében elutasította

IV. Henrik császár (1056-1105)
- megfosztotta Gergelyt a pápai méltóságtól

                      ->
  a pápa kiközösítette őt válaszul
    - a kiközösített uralkodónak az alattvalók nem tartoztak engedelmességgel
         - megalázkodásra kényszerül
               - Canossa járás (1077)
               - a pápa a keresztény tanítások értelmében kénytelen volt feloldani ez egyházi büntetést

• A harcok váltakozó eredménnyel folytatódtak
  - 1122-ben Wormsban a pápaság és a császárság konkordátumot (a világi hatalom és a pápaság közötti viszonyt szabályzó szerződés)
               -> megosztották az invesztitúra jogát
                           -> a főpapok egyházi-lelki hatalmukat a pápától kapták, de a főpapi hűbérbirtokokba a császár iktatta be őket
                                        -> az egyházi vezetők továbbra is a császár hűbéresei maradtak
                                        -> a pápaság megőrizte függetlenségét a világi hatalommal szemben

A pápaság fénykora

• III. Ince főpapsága idején (1198-1216) teljesedett ki a pápaság világi hatalma

• szembe kellett néznie az egyház gazdaságát ellenző mozgalmakkal
  (megalakulta a Krisztusi szentséget hirdető koldulórendek:
  -> Ferences rend
  -> Domonkos rend)

• azokat a mozgalmakat, amelyek az egyház hierarchiáját és a fennálló társadalmi viszonyokat tagadták, eretnekeknek nyilvánították.

• a pápaság 1215-ben (a IV. hateráni zsinaton) az eretnekek „felkutatására” létrehozta az inkvizíciót
                                => egyházi bíróság